Három ügynök, egy amerikai, egy német és egy magyar, egyszerre látogat meg egy múzeumot. Közben észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul, hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak. Az amerikai megméri centivel a kerítést, felír néhány adatot, hosszan számolgat, majd kiböki: - Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom. A német, szintén méricskél, számolgat, aztán: - Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem. A magyar odanéz zsebre tett kézzel, és méregetés nélkül foghegyről odaveti: - 270.000 forint. A múzeumigazgató teljesen elhűlve: - Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek! - Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk a németet. - Oké, magáé a munka.
- Szeretsz drágám? - Szeretlek. - Imádsz? - Imádlak. - Mire gondolsz? - Arra, amire Te... - Szuper, akkor hozz egy üveggel nekem is!
1 db ötös volt - 772 148 640 Ft
2, 12, 29, 68, 86
Kapcsolódó hír :
Imádkozzunk, nehogy ötösünk legyen a lottón!
A szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy az emberek többsége ma Magyarországon elköveti az alapvető pénzügyi bűnöket: hónapról hónapra elkölti mindazt, amit keres, sőt, hiteleket vesz fel, és ráadásul még nem is tanul meg befektetni.
Mi történik, ha egy ilyen „bűnökkel terhelt” ember hirtelen nyer a lottón?
Hirtelen megtanul bánni a pénzel? Nyilván nem, sőt, abszolút nem érzi szükségét annak, hogy ezzel foglalkozzon, hiszen eddigi léptékéhez képest hirtelen irreálisan nagy összeghez jutott...
www.tothandras.hublogindex2007-06-27imadkozzunk-nehogy-otosunk-legyen-a-lotton
